Dalolj belül, ha fáj is, nevess, ha zokogni kell, tanulj meg sírni, és akkor boldog leszel!

Felejtsetek, nem is voltam, egy ismeretlent leltek holtan, a Földön csak álmomban voltam.

Önmagamat megölni, mily nagyszerű tett, eldobni-e gyászos életet.

Egy nap, mikor kimúlt egy élet, egy másiknak adott lehetőséget. Az élet fájdalom, gyötrelem volt számára, s mást nem tehetett, vállalta. Az életében nem jött össze semmi, mert ő nem volt olyan, mint a többi. Az élete szomorúság, rabság. De hol van itt a boldogság? Miért szenvedett ennyit, hisz nem követett el semmit!!!!!!!! Az élete pokol volt, szomorúság.Kínban élt halt ez a nyomorúság.

Ne sírj, ha gyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak. Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli meg a könnyed!

Csöndes falak között, hol nem látta senki, bánatos szeméből egy könny csordult ki.